Mi a kommunikáció?

Mindenki tud kommunikálni. Csak nem ugyanolyan sikeresen. Ha megkérdezel 100 embert, hogy tudja-e mi a kommuninkáció, 99 habozás nélkül rávágja. Hát hogyne tudnám! Hogy lehet ilyen lehetetlen kérdést feltenni?
Buda Béla professzor, a magyar kommunikációelmélet kimagasló alakja szerint több mint kétszáz(!) meghatározás létezik a kommunikációra. Egy se tökéletes közöttük. A kommunikációelmélet, mint tudomány nem önállóan jött létre, hanem határtudomány. Több tudomány egymástól függetlenül zászlajára túzte a kommunikáció tanulmányozását. Mindegyik kialakította a maga posztulátumrendszerét és megpróbálta meghatározni a kommunikációhoz kapcsolódó fogalmakat, de mindegyik más-más szemszögből. Más szemszögből tanulmányozza a nyelvész, a médiaszakember, a pszichológus, a szociológus, a pedagógus, stb. Egyik meghatározás se tudja minden szakember igényét kielégíteni. A kommunikációnak oly sok vetülete van, hogy eddig egyetlen meghatározás se egybe tömöríteni az összes aspektust.

Elemezzünk egyetlen meghatározást.


"A kommunikáció egy interakció során létrejövő üzenetcsere."


Első látásra egy egyértelmű meghatározás. Jól illik a kommunikáció legtöbb esetére. Ám örömünk hamarosan ürömmé változik, amikor a média jut eszünkbe, amikor a "csere" kissé problematikussá válik. Hiszen a TV-néző reakciója a műsor nézése közben nem jut vissza a műsor szerkesztőjéhez... A következő probléma ott adódik, amikor el akarjuk határolnio a kommunikációt attól, ami már nem kommunikáció. Mikor vagyunk egymással interakcióban és mikor nem? Mi tartozik az üzenetbe, és mi nem?
Amikor valaki hozzám szól, és én válaszolok, akkor egyértelműen interakcióban vagyunk. Amikor ő hozzám szól, de én tüntetőleg nem válaszolok neki, akkor még igen? Vagy ha nem hallom, hogy hozzám szólt, akkor is? Akkor is, amikor süketek párbeszéde folyik köztünk? Itt már nem is olyan egyértelműek a határok. Az üzenet tartalma még nehezebben fogható meg pontosan. a kommunikáció egy kettős igyekezetből jön létre. A kommunikátor közölni akar valamit, a másik fél, akit receptornak nevezünk, az információkat akar szerezni. De ő nem PONTOSAN arra kíváncsi, amit a kommunikátor közölni akar! Így a közlő fél közli azt, amit szeretne, olyasmit is amit akaratlanul közvetít, S olyasmit is, amit mindenáron meg szeretne akadályozni, hogy a másik megtudjon.Ám abból amit közölni szeretne, csak egy része jut el a receptorhoz... Az is deformáltan.
Egy inger arra késztet bennünket, hogy üzenetet fogalmazzunk meg. Megfogalmazzuk, vagyis kódoljuk valamilyen formában, "elküldjük", a másik fél felfogja,megpróbálja "dekódolni" vagyis megérteni, majd értelmezi azt, s utána kötelezően valamilyen módon reagál rá. Lássunk egy példát.
Az alkoholista apa fia először megkóstolja az alkoholt. Édesanyja, ki már ezerszer próbálta rávenni férjét, a gyermek apját, hogy ne igyon annyit, ahelyett, amit kellene mondania (Ne igyál fiam, mert apád sorsára jutsz!) azt mondja: Ne igyál MÉG, mert MÉG nem vagy felnőtt. A fiúnak a figyelmét a mondat második része fogja meg. "MÉG nem vagy felnőtt" Bár ezúttal a megértéssel nincs baj, az értelmezése a következő: "Ha bizonyítani akarom, hogy felnőtt vagyok, mint az apám, akkor innom kell!" így válik a bizonytalan tiltás biztatássá. (Lásd, Eric Berne Sorskönyv; Vandra Attila: Neveljünk, de hogyan?) Szóval az üzenet mi amit kellen mondani, amit a kommunikátor mond, amit meghall a receptor, amit megért belőle, vagy amit értelmez?
Tovább bonyolítja a dolgot, hogy nem csak verbálisan kommunikálunk, hanem más módon is. (Vokális vagy paraverbális kommunikáció, testbeszéd, taktilika, kulturális jelek, egyezményes jelek, cselekedetek által. stb.) A különböző csatornákon sok esetben egymástól eltérő, sőt ellentmondásos jelet közvetítünk.
Azt mondjuk hogy ilyenkor a kommunikációnk inkongruens. Akkor mi az üzenet? az amit szóban mondunk, vagy amit pl. hangnemünk közvetít? (Képzeljük például el, hogy valaki üvölti, hogy "Szeretlek!" Elhinnénk neki?

Szóval, nem kell csodálkozni, hogy valaki akár ugyanaban az összetett mondatban is kétféleképpen értelmezi a kommunikáció fogalmát...